Orbán Ottó:
HÁRMAS OLTÁR A MENNY-FÖLD KATEDRÁLISBAN
AZ ÖRÖK BÉKE
Ha legalább egy hajó jönne, hogy kikössön. Hanem itt hullámot sem vet a fényes semmi. Nagynéha egy szórakozott harang megkondul, aztán ijedten elhallgat. Az órán örök déli tizenkettő. Az újságban egyetlen szó: DICSŐSÉG. A napernyők alatt a boldog lelkek verik a blattot; időnként összecsapják szárnyukat, hogy leverjék róla a port. A tér sarkán az autóbusz utas és sofőr híján örökké egyformán berreg, oldalán ragyogó fölirat: HELYI JÁRAT. Én mondom önnek, asszonyom, a hajdan izgága fajta, mely valaha fürgén kapá a szénvonót, hogy főbe sújtsa egymást hagyatéki szívügyek miatt, most ásítozik és kövéredik. Köztünk szólva, ez volt a remény bosszúja. A világ kakasa most herélten kukorékol, de ki ébredne egy olyan lény szavára, melyből hiányzik gyönyörű és undok lényege, a kétség? Így aztán sugár-ágyában az egyik oldaláról a másikra fordul az alvó anyag; mi meg, ha hiába is, csak reménykedünk, hogy egy kalóz csillag talán majd erre vitorlázik: foga között kés, szemében gyilkos izgalom.
1974
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése