Hetes számú fölösleges kísérlet

Jön! Jön! Jön!

Akár mottó is lehetne:

Orbán Ottó:
EL DESDICHADO

A magányosság voltam én, a sötét, a vigasztalan,
a tornya omladékán könnyeit hullató Aquitáni Herceg,
a mindenséget befelhőző mélabú, a világvége durrdefektje,
a költészet szívrepesztő, fekete pátosza,
a francia verssor Eliot verse végén,
Gerald de Nerval elmebaja és Parkinson-kórja
(bár, hogy igazat szóljak, ez utóbbiban ő nem szenvedett)...
Megúsztam azóta (egy ízben, de a szónak mindkét értelmében)

Akheront is:

Üdvözlégy, őssejt, faragok fétist szavaimból a partján:
Üdvözlégy, Osztódásra Képes,
Üdvözlégy, Élet Téli Tartaléka,
Üdvözlégy, Génjeinkben Elraktározott Tudás,
Üdvözlégy, Test, Csodák Csodája -
nincs vers, mely gyógyulásnál méltóbb tárgyat örökíthetne meg!