Az áltermék egy hintázó tévéképernyő, mely fölé egy rögzített digitális kamera van szerelve. Ennek képe érkezik a projektorra. A katódsugárcső ingamozgásával szinkronban egy másik kamera végez pásztázó mozgást a szerkezet egyik oldalán. Ez a kép jelenik meg a himbálózó képcső felületén. Így a projektor egy összetett, imbolygó képsort vetít. Az adott statikus térben egy bizonytalan érzést keltő felület jelentkezik. Erre épül az áltermék gondolatisága.
Maga a készülék azt a pszichés zavart próbálja kihasználni, ami az imbolygó kép nézése során kialakulhat. Ezt arra a hatásmechanizmusra alapoztam, mely szerint vannak olyan emberek, kiknek az egyensúly szerve érzékenyebben reagál bizonyos szituációkban. Ilyen, általánosan ismert reakció figyelhető meg a tengeribetegség esetében. Ott, az állandó mozgás következtében alakul ki a vesztibuláris szédülés, vagyis az egyensúly szerv szünet nélkül próbálja korrigálni a ringatózást, minek következtében egy fejfájással , hányingerrel járó, kellemetlen állapot lép fel. Mindezt a tudat stimulálja, tehát pszichoszomatikus tünet. Ha helyes az elméletem, ez előidézhető mesterséges stimulálással is.
A szerkezetnek létezik más olvasata is. Egy közepesen modern háztartásban szinte minden eleme megtalálható a készüléknek; tv, számítógép, kamera. Ezért egyfajta groteszkbe burkolt figyelmeztetés is a médiából áradó töménytelen manipuláló hatású presszió ellen. A készülék „hitelességét” különböző pszeudo-dokumentumok igazolják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése